A bor szó története.........

A magyar bor szó története

A bor kulturtörténetéből

A magyarság azon ritka népek egyike, amelynek saját szava van a bor megjelölésére. A legtöbb európai népnek nincs saját szava, a bor szót a latinból (vinum) vették át: win, wine, vin, vino, vina, amelyek eredete az ógörög oinos, szintén bort jelentő szóra vezethető vissza.
Bor szavunkban csodálatos, misztériumokkal teli világ rejtőzik.

A bor szó eredete

A szó eredetét követve, visszatérhetünk a hun-magyar őstörténet távoli korszakaiba, ősvallásunk, istenhitének a világába. Bor szavunk története maga egy csoda. Az első leírt magyar szó a bor! Meglepő módon a kínaiak írták le először. A kétezer évvel ezelőtti kínai krónikák megemlítik, hogy a hunok és lovas kultúrájú utódaik nagy tiszteletben tartották Bor Tengri hegyét, ahol áldozatokat mutattak be Bor Tengrinek, az Újjászületés Istenének.
A bor szó első leírt formája tehát az Istent jelentó Tengi szóval - a magyar Isten szó, a hun Tengri szóból alakult ki (Ős-Tengri) – és a Szent Hegy, az áldozati hely fogalmának a kíséretében jelenik meg először a kínai krónikákban, amelyek hangsúlyozzák, hogy a Bor Tengri, a Föld és az Újjászületés Istene.

A Bor – Isten – Szent Hegy – áldozati hely – áldozatbemutatás – Föld és az Újjászületés Istene együttes említése nagyon sokat jelent a magyar ősvallás, valamint a magyar borok őstörténetének a kutatása számára. A kínai krónikákban lejegyzett bor szó azonban nem a megerjedt szőlőlére, a borra vonatkozott, hanem őseink istenfogalmának egyik megnyilvánulási formáját, az álváltozó és újjászülető hajnali és alkonyi ég tulajdonságát jelölte.
Őseink hitvilágában az Ég Urának, az Istennek három meghatározó megnyilvánulási formája volt:
Kök Tengri, az Isten (és az égbolt) nappali megnyilvánulási formája,
Kara Tengri, az Isten éjszakai megnyilvánulási formája és
Bor Tengri, az Isten hajnali és alkonyati átváltozást és égi újjászületést jelentő megnyilvánulási formája.
A kök (kék), kara (sötét, fekete), bor (szürkésfehér) az ég nappali, éjszakai, hajnali és alkonyati színeit jelölték. A bor első jelentése tehát egy szürkésfehér színt, a hajnali és az alkonyati szürkület színét jelölte, azonban az ég istenfogalmához kapcsolódva, a szó jelentése kibővült az átváltozást és az újjászületést lehetővé tevő isteni képesség szemantikai tartalmával. A hunok azért mutattak be áldozatot Bor Tengri hegyénél és az Újjászületés Istenének.
A bor szó jelentésváltozása
A bor szó az isteni tulajdonságot és isteni képességet kifejező kibővülésével szakrális jelentést kapott, amely lehetővé tette, hogy a megerjedt szőlőlé átváltozott tulajdonságainak a megjelölésére is használják.
Az erjedésben lévő szőlőlé felszínén fehérszürkés színfoltokban játszó hab jelenik meg, amelyre a bor megjelölés két okból is vonatkozhatott:
egyrészt, mert felidézte a bor szó fehérszürke jelentését,
másrészt, mert az átváltozás fizikai megvalósulását jelezte (a hab az erjedést, az átváltozás fizika folyamatát jelzi).
Az ősi gondolkodás szerint egy ital, amely olyan méretű átváltozásra képes, hogy nemesebbé, kívánatosabbá és euforizáló hatásúvá teszi, abban isteni tulajdonságok rejlenek, következésképpen ez alkalmas az istenekkel való kommunikációra.
Ezért vált a bor az ókori kultúrákban az istenek italává.