ŐSZI PINCÉZÉS
Babits Mihály
1-ső versmely a Bor szellemének ébredését a Szőlő roncsaibóla Feltámadáshoz hasonlítja.
A nap ocsúja most csorog; piros levél a venyigén;a présház felé megyek én;a nagy kulcs zajjal megforog.
Csöndes a tanya, nincs dolog. Szunnyad a must a csömögén, s a pince tikkadt melegén pihennek boldog óborok.
A sárga murci bugyborog; ébred a must a csömögén, mint Lélek a holt váz felett.
Ó pinceszáj, illatos kripta! Így leng e bús présház feletta Feltámadás drága titka.
2-ik versmely Krisztus Urunkat a Bacchus istenhez hasonlítja.
Mert Bacchus is példázza Őt, a szabadító, szabad Úr,ki vérét adja italul,s e vérben kedvet és erőt.
Azért jámborul kérjük őt: Add italodat, Bacchus úr,melytől az ember nem busul, s áldd máskor is e hegytetőt!
S úgy akkor is, meg máskor is, bár must csurran föl vagy bor-íz amint a hébért szürcsöli
nyáron, vagy őszi hamar estén komoly tanulsággal telimegy haza az igaz keresztény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése